2013. április 14., vasárnap

Torockó


Torockó felé magas sziklafalak között kanyarogtunk a mócok földjén. Barátaink elmondták, hogy aranyos nevük ellenére sok szomorúságot, szenvedést okoztak a környék magyar falvainak rablásaikkal, kegyetlen fosztogatásaikkal.
Torockó csudaédes városka: nagy sziklák alatt fehér falú, nem is olyan kicsi házak.

Mind takaros, helyes. A Világörökség része. Nem is csoda! A helytörténeti múzeumba menet népviseletbe öltözött helyiekkel találkoztuk.


Az unitárius templom előtt beszélgettek, fényképeszkedtek, nekünk is boldogan pózoltak. Kérdeztük: ők így járnak templomba? Elmondták, hogy sokáig őrizték a hagyományt, hogy vasárnap népviseletben mentek a templomba, de ma már csak különös alkalmakkor. A különös alakalom pedig az volt, hogy az elmúlt héten Budapesten jártak, és bemutatkoztak a magyar Országgyűlésben. Tessék! Ilyen kicsi a mi világunk!
A helytörténeti múzeum néhány társunkra meglepetésként hatott: még nem jártak ilyen érdekes múzeumban, a sok régi használati tárgy, bútor, ruha lenyűgözött mindannyiunkat. A muzeológus meg mesélt, mesélt érdekesnél érdekesebb történeteket a környékbeliek életéről, szokásairól.
Aztán átmentünk Tordára.


A tordai nagytemplom több országgyűlésnek volt helyszíne, ezek közül a legjelentősebbet az 1568. január 6 és 13 között tartották. Ezen foglalták törvénybe egész Európában először a vallásszabadságot. Az eseményt magyar nyelvű emléktábla is hirdeti. Elegáns és hatalmas épület, elférhettek benne az erdélyi rendek.

Vacsora után még egy igazi marosvásárhelyi színházi előadást is megnézhettünk.