2013. április 13., szombat

Indulás Erdélybe

Reggel indultunk a Kispollack elől. Rövid iratellenőrzés, és nagy lélegzet: hosszú út áll előttünk.

A szegedi Tesco parkolójában már egészen közel voltunk a román határhoz és már nagyon messze Pécstől.  Szegeden sétáltunk is egy kicsit. De csak hittük, hogy nagyon messze vagyunk, mert az út java még előttünk volt.
A román autópályának, a jó utaknak, és leginkább Árpi bácsi sofőrünk ügyességének és dinamizmusának és főként határozottságának köszönhető, hogy sötétedés előtt Marosvásárhelyre értünk.
Nagy volt az öröm: régi ismerősök vártak minket.
Többen közülünk szóhoz sem jutottak a meglepetéstől: ilyen messze jöttünk Magyarországtól, és magyarul beszél hozzánk mindenki!
Megettük a meleg vacsorát – finom, házias kosztjuk van. Mindjárt akkor este megismertük a jó kis erdélyi csorbát, amit aztán sok-sok variációban tapasztalhattunk meg a hét során, és valamennyi változata kitűnő volt. A csorba tejfölös habarással készült, kicsit savanykás raguleves. Kaptuk csirkével, füstölt sonkával, sok zöldséggel. Betekintést nyertünk az ottaniak kreatív gasztronómiájába.

Aztán kidőltünk. Az egésznapos utazás után igyekeztünk az alvással, mert tudtuk, másnap, vasárnap pihenésképpen kirándulni megyünk.