2013. április 19., péntek

Péntek, búcsúest

Pénteken délelőtt bemehettünk órákra. Próbáltunk magyar nyelvű órára menni. Többen közülünk kíváncsiak voltak, hogy mit tanulhatnak az ottaniak szakmai elméletből. Volt, aki véletlenül román nyelvű szakmai órára ment be. Meglepődött ő is meg az osztályban tanulók is, de a tanárnő mindent elmondott neki külön magyarul is. Szerencsére a román gyerekek is figyelték a magyart, nem látszott rajtuk, hogy unatkoznak. Nemessányi tanárnő pedig nagyon készségesen magyarázott el mindent két nyelven. Ekkor értettük meg, milyen nehéz lehet ott magyar nyelvű tanárnak lenni: mindent két nyelven kell tudni.
Délben átadtuk a folyosót ünnepélyesen. Még a helyi tv-től is ott voltak. Úgy kérdezgettek minket, mint a sztárokat.

Iskola után várost néztünk – persze ottani barátainkkal. Megmutatták, hogy hol lehet jó ajándékokat venni. Rájöttünk, hogy nagyon finom a román csoki, és jóval olcsóbb, mint nálunk. Igyekezett mindenki csokit venni ajándékba. Így lehet igazán megismerni egy várost: a barátokkal sétáltunk és fagyiztunk.
Délután valaki hozott gitárt, és meglepődtünk, hogy minden nálunk divatos slágert ismernek. Mondták, hogy ott mindenki nézi a Duna tv-t, ezért tudnak mindent Magyarországról.


Este a kollégiumi étteremben nagy búcsúestet tartottak nekünk: finom vacsora, zene, tánc, játékok, hogy ne lógassuk a lábunkat tánc helyett.