2013. április 20., szombat

Hazafelé

A szombat a hazautazás napja volt: címeket cseréltünk, tervezgettük a jövő évet.
Végül búcsúzkodás, búcsúzkodás. Milyen jó, hogy van internet! De jó lett volna még egy kicsit maradni!
Reggel indultunk haza. 8-ra bejöttek a barátaink, a tanárok, fogadkoztunk, ölelkeztünk, aztán indultunk. Nem mertünk egymásra nézni: nem jó egymás szemében aprócska könnycseppeket látni.
Az út megint a Maros mentén vitt. Hazafelé ismét bementünk Tordára ezúttal megnéztük a sóbányát.


Aztán elértük Kolozsvárt, majd átkeltünk a gyönyörü Király-hágón. Összeszorult szívvel néztünk vissza Erdélyországra.
Szegeden ismét megálltunk, de most sétáltunk egy búfelejtőset a belvárosban. Nagyon szép város: a Tisza, a hatalmas Dóm a Kerengővel és történelmünk hírességeinek szobraival.
Csendben számolgattuk magunkban az élményeket. Tervezgettük, szervezgettük, ki kinek küldi a fényképeket, mikorra kell leadni a projektnaplót. Mindjárt itt a jegyek lezárásának az ideje, jó lesz igyekezni, hogy a naplókat be tudják számítani a tanáraink az év végi jegyünkbe.
Megfogadtuk, hogy megyünk még Erdélybe barátokkal, családdal, és amilyen gyorsan csak a pénzünk engedi.

Emlékezetes hét volt! Jó lenne jövőre is!

2013. április 19., péntek

Péntek, búcsúest

Pénteken délelőtt bemehettünk órákra. Próbáltunk magyar nyelvű órára menni. Többen közülünk kíváncsiak voltak, hogy mit tanulhatnak az ottaniak szakmai elméletből. Volt, aki véletlenül román nyelvű szakmai órára ment be. Meglepődött ő is meg az osztályban tanulók is, de a tanárnő mindent elmondott neki külön magyarul is. Szerencsére a román gyerekek is figyelték a magyart, nem látszott rajtuk, hogy unatkoznak. Nemessányi tanárnő pedig nagyon készségesen magyarázott el mindent két nyelven. Ekkor értettük meg, milyen nehéz lehet ott magyar nyelvű tanárnak lenni: mindent két nyelven kell tudni.
Délben átadtuk a folyosót ünnepélyesen. Még a helyi tv-től is ott voltak. Úgy kérdezgettek minket, mint a sztárokat.

Iskola után várost néztünk – persze ottani barátainkkal. Megmutatták, hogy hol lehet jó ajándékokat venni. Rájöttünk, hogy nagyon finom a román csoki, és jóval olcsóbb, mint nálunk. Igyekezett mindenki csokit venni ajándékba. Így lehet igazán megismerni egy várost: a barátokkal sétáltunk és fagyiztunk.
Délután valaki hozott gitárt, és meglepődtünk, hogy minden nálunk divatos slágert ismernek. Mondták, hogy ott mindenki nézi a Duna tv-t, ezért tudnak mindent Magyarországról.


Este a kollégiumi étteremben nagy búcsúestet tartottak nekünk: finom vacsora, zene, tánc, játékok, hogy ne lógassuk a lábunkat tánc helyett.

2013. április 18., csütörtök

Kirándulás

Csütörtökön ismét egész nap kirándultunk.Mesebeli helyeken jártunk: a havasokban még nagy hó és metsző téli hideg volt, de a panoráma leírhatatlan. Láttuk a szovátai és parajdi sósziklákat, Battyányi tanár úr egy sós forráshoz is elvitt minket, ahol megcsodáltuk a természet gyöngyszemét: a földből kiálló sótömböt.

A Medve-tó partján már ébredezett az erdő.


Vásároltunk a híres korondi cserepeseknél, kerestük az áfonyalekvárt és a havasi mézet.
A Gyilkos-tóból kiálló fatörzsek még jégben álltak,

de a fák már bontogatták a rügyeiket, az árusok meg a sátraikat. A Békás-szoros szikláin ragyogott a napsütés,

 ha pedig befelhősödött az ég, hűvös és sötét lett a hegyszoros. Óriás sziklák magasodtak fölénk. Alig hittük, hogy ébren vagyunk.
Hazafelé ismét átszeltük a Gyergyói-medencét, majd a Maros mentén értünk vissza Vásárhelyre.

2013. április 17., szerda

Munka az iskolában

Reggel bementünk az iskolába, és folytattuk a folyosón a mintázatok kifestését. Egyes motívumokat antikmésszel festettünk. Ez nagyon érdekes anyag: ha szépen lesimítjuk, olyan a hatása, mintha márvány lenne. 

A betétek helyét külön kijelöltük, és másik technikával festettük. Nagyon jók lettek a minták! Délután megmutattuk a magunkkal hozott tapétákat – vagyis Battyányi tanár úr és Barna Bernadett tanárnő által hozott tapétákat. Mondták a vásárhelyiek, hogy láttak már ilyeneket, de náluk ezek nagyon különlegesek és drágák. Mondtuk, hogy nálunk is. Makulatúrák ragasztottunk a betétekre. A tanár úr elmagyarázta, hogy miért kellenek ezek, és hogyan kell ragasztani. A tapétaragasztókkal ismerkedtünk, illetve a ragasztási technikákat gyakoroltuk. Elkezdtük felhelyezni a szövettapétákat. Az összes betét elkészülte után kiszerkesztettük a lábazati betétek helyeit. Márványozás utánzásával díszítettünk. Az utolsó simításokat, befejező munkálatokat végeztük el, a felmerült hiányosságokat pótoltuk. Csodált minket a fél iskola. Fényképeztek a telefonjukkal, kérdezgettek, néha még cukkoltak is. Jó érzés volt, hogy figyelnek ránk.

2013. április 16., kedd

TIKKURILA és állatkert

Kedden a TIKKURILA gyár képviselői tartottak nekünk festőakadémiát szintén díszítőfestésből. Nagy táblákon bemutatták a mintákat és a festékeket. Elmagyarázták, hogy milyen a gépi színkeverés.

A látványos, érdekes mintákat megint egy folyosófalon gyakoroltuk. És közben ismerkedtünk. Sztárok voltunk! A fél suli minket csodált. Jöttek a lányok is. A lányok ott is szépek.
Feladatunk a testvériskolánk folyosójának a festési technikákkal történő díszítése volt. Az első lépésben mindenki vázlatot készített, tervrajzot, ki hogy készítené el az alkotását.
Délután megmásztuk a Somos-tetőt, megnéztük az állatkertet. Találkoztunk a híres erdélyi barna medvékkel,

láttunk fél órája született ici-pici vadmalacot, barátságos kecskéket és egy kicsit antiszociális elefántot. Elmesélték a tanárnők, hogy mennyire aggódnak az elefánt miatt, hogy egész nap csak szomorkodik. Azt remélik, hogy ha meg jön a meleg idő, az elefántnak is jobb kedve lesz. Az állatkert mellett pedig egy óriási játszótér volt. Ki is próbáltunk pár érdekes játékot.
Vacsora után még volt idő focizni sötétedésig. Utána ping-pongoztunk, folytattuk a bajnokságot. Néhányan közülünk besétáltak a belvárosba, mert a vásárhelyiek is meg akarták mutatni, milyen este a városuk.

2013. április 15., hétfő

Kezdődik az iskola és a munka

Hétfőn kezdtük a munkát az iskolában. Először megnéztük a régebbi helyszíneket: folyosófestéseket, galériát, a freskót a díszterem előtt, aztán a díszteremben részt vettünk a TRILAK gyár díszítőfestés bemutatóján. Utána pedig mentünk a folyosóra, hogy az ottani festőtanulókkal együtt megtanuljunk néhány díszítő módszert.
Csodálkozva láttuk, hogy milyen sok falfestés van már itt a társainktól és a tanár úrtól. Az igazgatónő is elmondta, hogy milyen régi a kapcsolat a két suli között. Ez eddig csak frázis volt, most láthatjuk, hogy mit is jelent ez a valóságban. Jöttek az elődeink is, csak nem 23-an, hanem 4-en, 6-an. Vissza pedig vagy tudtak jönni, vagy nem.

Az ő iskolájuk régebbi, mint a mienk, sokkal több szakmát tanítanak, és sokkal kevesebb gyerek jár egy osztályba. A műhelyeik nem olyan szépek és nagyok, mint a mieink. És tényleg majdnem mindenki tud magyarul. Még az óráik is úgy vannak, hogy van magyar nyelvű órájuk, és van román is.

Délután jót fociztunk, mert nekik van rendes, műfüves pályájuk! Meg még tornatermük is! Este a kollégium előterében felállítottuk a ping-pong asztalt. Jó volt, hogy minden egy helyen volt: iskola, kollégium, ebédlő, tornaterem, színházterem.

2013. április 14., vasárnap

Torockó


Torockó felé magas sziklafalak között kanyarogtunk a mócok földjén. Barátaink elmondták, hogy aranyos nevük ellenére sok szomorúságot, szenvedést okoztak a környék magyar falvainak rablásaikkal, kegyetlen fosztogatásaikkal.
Torockó csudaédes városka: nagy sziklák alatt fehér falú, nem is olyan kicsi házak.

Mind takaros, helyes. A Világörökség része. Nem is csoda! A helytörténeti múzeumba menet népviseletbe öltözött helyiekkel találkoztuk.


Az unitárius templom előtt beszélgettek, fényképeszkedtek, nekünk is boldogan pózoltak. Kérdeztük: ők így járnak templomba? Elmondták, hogy sokáig őrizték a hagyományt, hogy vasárnap népviseletben mentek a templomba, de ma már csak különös alkalmakkor. A különös alakalom pedig az volt, hogy az elmúlt héten Budapesten jártak, és bemutatkoztak a magyar Országgyűlésben. Tessék! Ilyen kicsi a mi világunk!
A helytörténeti múzeum néhány társunkra meglepetésként hatott: még nem jártak ilyen érdekes múzeumban, a sok régi használati tárgy, bútor, ruha lenyűgözött mindannyiunkat. A muzeológus meg mesélt, mesélt érdekesnél érdekesebb történeteket a környékbeliek életéről, szokásairól.
Aztán átmentünk Tordára.


A tordai nagytemplom több országgyűlésnek volt helyszíne, ezek közül a legjelentősebbet az 1568. január 6 és 13 között tartották. Ezen foglalták törvénybe egész Európában először a vallásszabadságot. Az eseményt magyar nyelvű emléktábla is hirdeti. Elegáns és hatalmas épület, elférhettek benne az erdélyi rendek.

Vacsora után még egy igazi marosvásárhelyi színházi előadást is megnézhettünk. 

2013. április 13., szombat

Indulás Erdélybe

Reggel indultunk a Kispollack elől. Rövid iratellenőrzés, és nagy lélegzet: hosszú út áll előttünk.

A szegedi Tesco parkolójában már egészen közel voltunk a román határhoz és már nagyon messze Pécstől.  Szegeden sétáltunk is egy kicsit. De csak hittük, hogy nagyon messze vagyunk, mert az út java még előttünk volt.
A román autópályának, a jó utaknak, és leginkább Árpi bácsi sofőrünk ügyességének és dinamizmusának és főként határozottságának köszönhető, hogy sötétedés előtt Marosvásárhelyre értünk.
Nagy volt az öröm: régi ismerősök vártak minket.
Többen közülünk szóhoz sem jutottak a meglepetéstől: ilyen messze jöttünk Magyarországtól, és magyarul beszél hozzánk mindenki!
Megettük a meleg vacsorát – finom, házias kosztjuk van. Mindjárt akkor este megismertük a jó kis erdélyi csorbát, amit aztán sok-sok variációban tapasztalhattunk meg a hét során, és valamennyi változata kitűnő volt. A csorba tejfölös habarással készült, kicsit savanykás raguleves. Kaptuk csirkével, füstölt sonkával, sok zöldséggel. Betekintést nyertünk az ottaniak kreatív gasztronómiájába.

Aztán kidőltünk. Az egésznapos utazás után igyekeztünk az alvással, mert tudtuk, másnap, vasárnap pihenésképpen kirándulni megyünk.

2013. április 10., szerda

Utolsó napon nálunk

Reggel csoportokba osztott minket Barna Bernadett tanárnő: aki még nem fejezte be a márványozást a folyosón, az befejezhette, aki a műhelyben szeretett volna aranyozott párkányt festeni, az oda mehetett. Többen kérték, hogy mutassuk meg a többi szakmai műhelyt is. Elvittük őket az ácsokhoz és a kőművesekhez, utána pedig a tanáraink bekísérték az érdeklődőket a vegyész és a fölmérő laborokba is. Büszkék voltunk a szép iskolánkra.

Délben volt az elkészült munkák átadása. Sokan eljöttek az iskolából, ott volt az igazgató úr, tanárok, diákok. Jó érzés volt, hogy minket néztek a többiek. Megint meghallgattuk, hogy milyen régi kapcsolat van a két iskola között, és arra biztattak minket, hogy folytassuk a barátkozást akkor is, amikor már befejeztük az iskolát. Remélem is, hogy megmaradnak a barátságaink. Az erdélyiek nagyon maradtak volna még, és mi is szomorúak voltunk, hogy elmennek. Csak az vigasztalt, hogy hamarosan mi utazunk hozzájuk. Néhányak kikísértük őket a szállásukra, a Szent György fogadóhoz. Nehéz volt a búcsú.

2013. április 9., kedd

Tettye

Reggel 8-kor találkoztunk az iskolában. A vásárhelyiek megint valami nagyon szép helyen voltak: Hegedűs tanárnő este felvitte őket a Tettyére.

Lenéztek a Havi-hegyről a városra. Mesélték, hogy micsoda panorámát láttak.

Sajnáltuk, hogy nem mentünk velük, de mi már nagyon fáradtak voltunk. Most jobban bírták az erdélyiek. Egyikük büszkélkedett, hogy ő azért bírta az esti hegyi menetet, mert székely. Azt is mesélték, hogy beálltak focizni a játszótéri focipályán, és kikaptak a pécsiektől. Ezt nem értették, hogy lehetett. Nagyon kellettünk volna erősítésnek. Elalvás előtt nem kellett mesét olvasni senkinek.


A folyosón befejeztük a márványozást, aztán lementünk a műhelybe, hogy mindannyian gyakorolhassuk azt a díszítő festést, amit a festékgyárban láttunk. Éreztük, hogy megint nem lesz könnyű a feladatunk. Még rusztikus párkányzatokat is aranyozhattunk. Pedig ezt nem csinálhatja akárki!

Munka után kisétáltunk a Kodály Központba, megmutattuk a Tudásközpontot és a Zsolnay-negyedben a gyönyörű kerámiákat a kertben. A Bóbita Bábszínház oldalán megnéztük, hogy fordulnak a nagy óra figurái.

2013. április 8., hétfő

Mintát veszünk a Bazilikában

Projektmunkánk egyik feladata különböző márványminták megismerése, festési technikákkal történő elkészítése. Hogy élethűre sikeredjenek a bevonatok, ellátogattunk a pécsi Bazilikába és a püspöki palotába, ahol élőben is megtekintettük a márványokat. Volt csodálkozás: mennyi arany van a falakon. Büszkék voltunk, hogy a restaurálásban régebbi diáktársaink is részt vettek. Nem kis dicsőség az ilyesmi egy pollckosnak. Na ilyet mi nem tudunk festeni, ha kétszer születünk, akkor sem. A tanár úr azt mondta, hogy azért még megpróbálhatjuk. A vásárhelyiek kijelentették, hogy ők biztos tudnak. Ezt az önbizalmat!

Majd meglátjuk délután – gondoltuk. Ebéd után visszamentünk az iskolába, munkaruhát húztunk, és nekiláttunk egy világosabb folyosón. Mindenki kapott egy négyzetmétert, hogy próbálkozzon. A nagy koncentrálásban észre sem vettük, hogy elmúlt az idő, és beesteledett. Megbeszéltük, hogy másnap feltétlenül folytatjuk. Beleizzadtunk a feladatba. Az alkotások még nagyon messze voltak azoktól, amiket a Bazilikában láttunk, de már nem tartottuk lehetetlennek, hogy egyszer nekünk is sikerülni fog.

2013. április 7., vasárnap

TRILAK Gyár

Az iskolából csak páran kísérhettük a vendégeket Pestre. Reggel 7-kor várt minket a busz az iskola előtt. Az előző esti városnézés után a hűvös esőn ébredeztünk. Megállás nélkül repültünk az autópályán Budapest felé. Szinte mire felébredtünk, ott voltunk.
Izgultunk, hogy el ne mossa az eső a Várbeli sétánkat, de nagyon nagy szerencsénk volt: Battyányi tanár úr minden szépet meg tudott nekünk mutatni. 

Az erdélyiek még egyáltalán nem voltak Budapesten, közülünk is volt, aki még nem volt, de a Várban még senki sem járt. Tátottuk is a szánkat, hogy ez is Magyarországon van! Minden olyan volt, mint a tv-ben: a Duna, az Országház, a Mátyás templom, a halász bástya. Azt se tudtuk, merre nézzünk.

Aztán bementünk a gyárba.
Először nagyon finom ebédet kaptunk, aztán megnéztük, hogyan készülnek a festékek, egy kiállítást arról, hogy milyen festékeik vannak, és azokkal milyen érdekes dolgokat lehet festeni. Még ki is próbálhattunk párat.
Egy másik teremben azokról a helyekről voltak fotók, ahol különleges eljárással festettek a cég termékeivel. Meglepődtünk, amikor megláttuk Battyányi tanár urat és a társainkat több képen is óriási freskók mellett. Nagyon büszkék voltunk rájuk.

2013. április 6., szombat

Az első munkás nap

Becsengetés előtt a freskónál vártak minket a marosvásárhelyi barátaink. Bár mindenki munkaruhában volt. Megnéztük azt a folyosórészt, ahova festeni fognak. A fél suli ott tolongott, a tanárok alig tudták bezavarni a többieket órára.
Délelőtt a szerkesztett ábrákat festették. Mondtuk, hogy mi is így szoktuk kezdeni: kockák, vonalak, barna, barnább, legbarnább, kék, kékebb, mégkékebb. Nagyon kell figyelni a vonal húzásánál. Legalább ők is pontosan megtanulják a különböző színeket egymás mellé festeni. Ennek a munkának a célja a pontosság és a precizitás.
Feladatuk délután is folytatódik. Megismerkednek azokkal a modern anyagokkal, szerszámokkal melyeket munkálataik során később használni fognak. Battyányi tanár úr biztatta őket, hogy hamarosan nagyobb felületen is festhetnek, ha szép, egyenes vonalakat tudnak húzni.

Közben tervezgettük az estét: Hegedűs tanárnő színházba hívott mindenkit.

A Csárdáskirálynő slágerdalait ők is ismerték. A színház utánra pedig külön esti városnézést is terveztünk.


Elég gyorsan sikerült összebarátkoznunk, szívesen jöttek velünk a szakközepes lányok is. Jó arcok ezek a vásárhelyiek!

2013. április 5., péntek

Fogadás az iskolában

Reggel hn. 8-kor találkoztunk az iskolában. A mai programok legfontosabb helyszíne a sulink. Az egész iskola várta a marosvásárhelyieket: átjöttek a szakközepes osztályokból is sokan, hogy találkozzanak velük. Megszeppenve álltak a folyosón.
Battyányi tanár úr megérkezett, és elindult az iskolabejárás: megmutattuk a freskóinkat, a szép bemutató tantermeinket, ahol a díszítő festésből vannak különleges minták a falakon. Ezután hátra mentünk a tanműhelyekbe. Ott épp dolgoztak a társaink. Olyan is volt köztük, aki ismert valakit a marosvásárhelyiek közül. Nagyon örültek egymásnak.
Nagyon tetszett a marosvásárhelyieknek a tanműhelyünk, azt mondták, az övéké egyáltalán nem ilyen szép. Büszkék voltunk a szép sulinkra. Nem is gondoltuk, hogy szép iskolába járunk. Nagyon jó érzés volt.
Visszamentünk a 7-es terembe, és Battyányi tanár úr, Barna Bernadett taárnő, az igazgató úr, a tagozatvezetőnk és Hegedűs Éva tanárnő köszöntötték a marosvásárhelyi tanárokat és diákokat. Beszéltek az iskoláról, a nálunk folyó szakképzésekről és az iskolánk külföldi kapcsolatairól.

A diákönkormányzat vezetője elmondta, milyen kulturális lehetőségek vannak az iskolánkban.

2013. április 4., csütörtök

Megjöttek az erdélyiek!

Megérkeztek reggel az erdélyi diákok. Határtalanul! nagy az öröm! Nagyon elfáradtak, alig tudtak aludni a buszon. A három tanárunk és az itteni csapatból ketten diákok vártuk őket hajnali fél 7-kor. Aztán elkísértük őket a Szent György fogadóba.

Nagyon meglepődtek, hogy milyen jó hely. Rögtön elfoglalták a szobákat, és aludni mentek, mi meg iskolába azzal, hogy délután találkozunk.

4-kor indultunk a belvárosi sétára. Nagyon lógott az eső lába, de épp megúsztuk. Battyányi tanár úr megmutatta a Janus Gimnáziumban frissen festett freskót, kicsit csodálkoztak a vendégek, de mondták, hogy az ő sulijukban is van ilyen.

Tájékoztattuk őket, hogy azt is a mi tanáraink és társaink festették. Megmutattuk a színházat, a Bazilikát,

a lakatos falunkat.


Volt fényképezkedés bőven. Aztán elkezdtek ásítozni. Éreztük, hogy mára ennyi elég. Beszélgettünk, és tervezgettük, hogy mit csinálunk a héten. Tanáraink elkészítették a hét pontos programját, mi pedig azt keresgéltük benne, hogyan tudnánk együtt elmenni valahova.