2013. június 19., szerda

2013. május 10., péntek

Diákönkormányzat napja – Témanap a Határtalanul! pályázatban

Délben kezdődött a diáknap. Mivel többen nagyon érdekesnek és hasznosnak tartották az erdélyi kirándulásunkat, úgy gondoltuk, hogy meghirdetjük mindenkinek, hogy a diáknapon megmutatjuk még egyszer minden érdeklődőnek a képeket és a projektnaplókat. Meg is kaptuk a 7-es tantermet, hogy bemutassuk a dokumentumainkat, és akár élőszóval is elmeséljük, hogy milyen szép helyen jártunk.
Megtelt a terem. Battyányi József tanár úr elmondta, hogy miért fontos az iskolának egy ilyen testvériskolai kacsolat, Barna Bernadett tanárnő levetítette a fotókat, projektnaplókat, Hegedűs Éva tanárnő a kulturális értékekről beszélt. Aztán mi is elmondtuk, hogy mit láttunk, hogy milyen kedvesek az ottani magyarok, és milyen fantasztikusan szép a táj. Azt is elmeséltük, hogy Árpi bácsi sofőrünk erélyességének köszönhetően rekord idő alatt értünk haza, de ennek most olyan nagyon nem örültünk.
Többen közülünk először lépték át a határt, de volt olyan is, aki járt már Marosvásárhelyen, de csak épp annál a háznál, ahol dolgozott, a várost nem tudta megnézni.

Tervezgettük a jövő évi utat, és fogadkoztunk, hogy elmegyünk megint.

2013. május 9., csütörtök

Határtalanul! program zárása

Az 5. óra után újra összegyűltünk a 7-es teremben. Eljött az igazgató úr, a tagozatvezetőnk, szakmai és közismereti tanárok. 3 órát kaptunk a bemutatókra.
Barna Bernadett tanárnő mutatta be interaktív táblán, hogy milyen a marosvásárhelyi iskola, milyen szép helyeken jártunk, és mit festettünk.

Nagyon jól esett, hogy dicsérte a munkánkat. Még a projektnaplóinkat is beszkennelte, és kivetítette. Nagyon jó érzés volt felidézni az emlékeket, újra látni a fotókon azokat a gyönyörű tájakat és a barátainkat.

Jó volt az is, hogy nem csak olyanok jöttek a beszámolóra, akik kint voltak, hanem eljött pár barát, barátnő is. Elcsodálkoztak azon, amit láttak. Nem hittek nekünk, de a képek magukért beszéltek. Még mindig volt, aki megkérdezte, hogy tényleg beszélnek ott magyarul? Ez már bosszantó volt: olyan nehéz elhinni? Elmeséltük, hogy amikor egyikőnk megkérdezte egy marosvásárhelyi diáktól, hogy ti tényleg tudtok magyarul, akkor az a fiú azt felelte, hogy miért ne tudnának, hiszen ők magyarok. Ilyenkor látszik, milyen hasznos egy ilyen utazás!

2013. április 20., szombat

Hazafelé

A szombat a hazautazás napja volt: címeket cseréltünk, tervezgettük a jövő évet.
Végül búcsúzkodás, búcsúzkodás. Milyen jó, hogy van internet! De jó lett volna még egy kicsit maradni!
Reggel indultunk haza. 8-ra bejöttek a barátaink, a tanárok, fogadkoztunk, ölelkeztünk, aztán indultunk. Nem mertünk egymásra nézni: nem jó egymás szemében aprócska könnycseppeket látni.
Az út megint a Maros mentén vitt. Hazafelé ismét bementünk Tordára ezúttal megnéztük a sóbányát.


Aztán elértük Kolozsvárt, majd átkeltünk a gyönyörü Király-hágón. Összeszorult szívvel néztünk vissza Erdélyországra.
Szegeden ismét megálltunk, de most sétáltunk egy búfelejtőset a belvárosban. Nagyon szép város: a Tisza, a hatalmas Dóm a Kerengővel és történelmünk hírességeinek szobraival.
Csendben számolgattuk magunkban az élményeket. Tervezgettük, szervezgettük, ki kinek küldi a fényképeket, mikorra kell leadni a projektnaplót. Mindjárt itt a jegyek lezárásának az ideje, jó lesz igyekezni, hogy a naplókat be tudják számítani a tanáraink az év végi jegyünkbe.
Megfogadtuk, hogy megyünk még Erdélybe barátokkal, családdal, és amilyen gyorsan csak a pénzünk engedi.

Emlékezetes hét volt! Jó lenne jövőre is!

2013. április 19., péntek

Péntek, búcsúest

Pénteken délelőtt bemehettünk órákra. Próbáltunk magyar nyelvű órára menni. Többen közülünk kíváncsiak voltak, hogy mit tanulhatnak az ottaniak szakmai elméletből. Volt, aki véletlenül román nyelvű szakmai órára ment be. Meglepődött ő is meg az osztályban tanulók is, de a tanárnő mindent elmondott neki külön magyarul is. Szerencsére a román gyerekek is figyelték a magyart, nem látszott rajtuk, hogy unatkoznak. Nemessányi tanárnő pedig nagyon készségesen magyarázott el mindent két nyelven. Ekkor értettük meg, milyen nehéz lehet ott magyar nyelvű tanárnak lenni: mindent két nyelven kell tudni.
Délben átadtuk a folyosót ünnepélyesen. Még a helyi tv-től is ott voltak. Úgy kérdezgettek minket, mint a sztárokat.

Iskola után várost néztünk – persze ottani barátainkkal. Megmutatták, hogy hol lehet jó ajándékokat venni. Rájöttünk, hogy nagyon finom a román csoki, és jóval olcsóbb, mint nálunk. Igyekezett mindenki csokit venni ajándékba. Így lehet igazán megismerni egy várost: a barátokkal sétáltunk és fagyiztunk.
Délután valaki hozott gitárt, és meglepődtünk, hogy minden nálunk divatos slágert ismernek. Mondták, hogy ott mindenki nézi a Duna tv-t, ezért tudnak mindent Magyarországról.


Este a kollégiumi étteremben nagy búcsúestet tartottak nekünk: finom vacsora, zene, tánc, játékok, hogy ne lógassuk a lábunkat tánc helyett.

2013. április 18., csütörtök

Kirándulás

Csütörtökön ismét egész nap kirándultunk.Mesebeli helyeken jártunk: a havasokban még nagy hó és metsző téli hideg volt, de a panoráma leírhatatlan. Láttuk a szovátai és parajdi sósziklákat, Battyányi tanár úr egy sós forráshoz is elvitt minket, ahol megcsodáltuk a természet gyöngyszemét: a földből kiálló sótömböt.

A Medve-tó partján már ébredezett az erdő.


Vásároltunk a híres korondi cserepeseknél, kerestük az áfonyalekvárt és a havasi mézet.
A Gyilkos-tóból kiálló fatörzsek még jégben álltak,

de a fák már bontogatták a rügyeiket, az árusok meg a sátraikat. A Békás-szoros szikláin ragyogott a napsütés,

 ha pedig befelhősödött az ég, hűvös és sötét lett a hegyszoros. Óriás sziklák magasodtak fölénk. Alig hittük, hogy ébren vagyunk.
Hazafelé ismét átszeltük a Gyergyói-medencét, majd a Maros mentén értünk vissza Vásárhelyre.